Egészséges énkép

Három alapvető emberi szükséglet van, ezek közül kettő az énünkhöz, egy a cselekedeteinkhez kapcsolódik. Ezek olyanok, mint a háromlábú szék lábai. Ha nincs meg mind a három, nem lehet ráülni. Más szóval nem vagyunk a helyünkön és nem tudjuk elengedni, jól érezni magunkat.

  • A „Tartozom valahová” érzése – elfogadnak, szeretnek, biztonságban vagyok. Az embernek szüksége van a biztonságra és, hogy érezze az elfogadást és a szeretetet. Kell, hogy tudatában legyünk különleges voltunknak, hogy életünk értékes, függetlenül attól, amit teszünk.. Ezt az érzést csak a feltétel nélküli szeretet tudja nyújtani, amikor úgy szeretnek, ahogyan vagyunk. Ha egy kapcsolatban elfogadást tapasztalunk, az megerősíti valódi énünket, létezésünket.(önbecsülésünket)
     
  • Az „Értékes vagyok” érzése – értékesnek, fontosnak tartanak. Ez az érzés szorosan összefügg az előzővel. Mindenkinek el kell jutnia odáig, hogy értékesnek tartsa magát: úgy tekintsen magára, mint egy értékes és fontos személyre. E nélkül képtelen arra, hogy valakiért vagy valamiért éljen. Ha mások elfogadnak, könnyebben fogadjuk el magunkat is. Az, hogy magamat értékesnek tartom, azt jelenti, hogy belül rendben vagyok, jól érzem magam a bőrömben. Méltó vagyok mások elfogadására. Sokan e nélkül élik az életüket, mert állandóan csak a hibáikat és a gyengeségeiket tartják szem előtt . (Mások is segítenek ebben) a kudarcok alól való felszabadulás, és annak eléfogadása, hogy megbocsátottak nekünk szorosan összefügg azzal az igényünkkel, hogy értékesnek érezzük magunkat. E nélkül hibáinkat saját értéktelenségünk bizonyítékaként fogjuk fel.
     
  • A „Képes vagyok”  érzése – magabiztos, céltudatos, versenyképes. Kell, hogy érezzük: van valami dolgunk a világon, szerepünk az életben. Nem véletlenül születtünk. Ezzel együtt jár az alkalmasságtudat, amely belül azt diktálja: „Meg tudom csinálni” Ez az optimista életfelfogás reményt és bátorságot ad. (Sokszor „segíteni” akarunk másnak azzal, hogy megcsinálunk valamit helyette, és közben gátoljuk abban, hogy kialakuljon és fejlődjön a saját alkalmasságérzete.)

Néhány tanács, hogy önértékelésünk fejlődjön. Ha ezek szokássá válnak az életünkben, önértékelésünk fejlődni fog.

Vedd komolyan:

 

Akár azt hiszed, képes vagy rá, akár azt, hogy nem, igazad lesz

- Henry Ford -

 

  • Ne aggassunk magunkra negatív címkéket! (pl. „béna vagyok”) Mindig fogalmazzunk pozitívan!
     
  • Ne hasonlítsuk magunkat másokhoz! Ne felejtsük el, hogy egyediek vagyunk, nincs még egy belőlünk és élvezzük egyediségünket! Ugyanakkor adjuk meg másoknak is azt a méltóságot, amit megérdemelnek! Élvezzük a különbségeket!
     
  • Ne felejtsük el, hogy mindenkinek vannak általunk nem látható problémái és gyengeségei!
     
  • Keressük a társaságukat és barátkozzunk olyan emberekkel, akik pozitívak, örülnek nekünk és élvezik az életet! Tanuljunk meg nevetni! Keressük az élet humorát!
     
  • A másokkal szembeni elvárásaink legyenek reálisak! Vegyük figyelembe az emberek adottságait, képességeit, lehetőségeit, az őket motiváló dolgokat!
     
  • Legyünk pozitívak! Vajon meddig bírjuk anélkül, hogy valami negatívat mondanánk valakiről, vagy valamiről?

 

Lászlóné Patay Judit

családterapeuta, személyiségfejlesztő tanár

 

Kreditpontok

Az ön kreditpontja: Csak felhasználónak

Bejelentkezés

Támogatók

Projekt Arcai

Ocho Macho

Facebook